Hírek - részletek

Reggel finom illatokra ébredtünk és már alig vártuk, hogy megkezdhessük a reggelit. Utána Deáki felé vettük az irányt, ahol a Bencés Apátsági templomot tekinthettük meg. Ezúton is szeretnénk megköszönni Hajdú Irén néninek a templom bemutatását. Beszédével még a legcsintalanabb gyermekeket is lekötötte és sok fontos tényt, érdekességeket tudhattunk meg tőle. Számomra az egyik legérdekesebb program volt a rengeteg közül. Mindig olyanoktól a legjobb bármit is tanulni, akik szeretik azt, amit csinálnak, és már megszólalásukon látszik, hogy olvasott, művelt emberek. Még egyszer köszönjük. A rengeteg információ közül én most csak párat említenék. A templom egy háromhajós csarnoktemplom. Schulek Frigyes restaurálta és bővíttette ki. Jelentős anyagi segítséggel újíttatta fel a deáki születésű Serédi Jusztinián.

Negyed órás út után Peredre érkeztünk, ahol rövid keresés után ráakadtunk, majd megkoszorúztuk az 1848-49-es szabadságharc egyik legsúlyosabb ütközetének, (a peredi csata) magyar hőseinek emlékművét.

Szintén egy rövid buszút után megérkeztünk Vágsellyére, ahol meglátogattuk a Pázmány Péter Alapiskola diákjait. Az iskola igazgatójától rövid prezentációt hallgathattunk meg, de előtte még az iskola egyik tanulója, Balla Barnabás elszavalta nekünk Petőfi Sándor egyik legszebb versét, a Falu végén kurta kocsma című költeményt. Ezután az iskola velünk egyidős tanulói körbevezettek minket az iskolában. Jól felszerelt osztálytermeken és szaktantermeken mentünk végig, ezen kívül meséltek az itten szokásokról, a mindennapi iskolai életről.

Miután nehezen elbúcsúztunk az újonnan megismert fiataloktól, az Esterházyak ősi rezidenciáját látogattuk meg. Tornyait fák övezték és parkjában látható volt egy Kodály szobor, amit meg is koszorúztunk.

Másfél óra múlva megérkeztünk Nyitrára. Itt a hajdani püspöki várat és székesegyházat tekintettük meg először. A vár gótikus-reneszánsz épület, amelyet barokká alakítottak át. Gyönyörű szép a mennyezetfestése. A székesegyház két templomból áll. Miközben lesétáltunk a székesegyházból, megegyeztünk, hogy ebben a városban is kapunk egy kis időt, amiben önállóan fedezhetjük fel Nyitrát. A szabad program alatt azonban megnyílt az ég és fergeteges zápor vette kezdetét, egészen addig, míg a nyitrai színház előtti téren el nem kezdtünk gyülekezni, hogy továbbinduljunk.

Nyitra után Nagyszombat városát tekintettük meg, mely számtalan egyházi építménnyel, köztük a Ferences templommal, a Trinitárius templommal is büszkélkedhet. Itt is kaptunk szabadidőt és mivel kicsit hosszabb volt az előzőeknél, így volt időnk meglátogatni a város pár különleges templomát, de sajnos városnézésünket most is elmosta az eső.

Így a buszon a Felsőszelibe vezető úton szárogattuk magunkat és alig vártuk, hogy megegyük a vacsorát, majd a puha ágyba bújjunk. Most szeretnénk megköszönni az Anikó Panzió személyzetének az ellátást, a finom reggelit és vacsorát, a tiszta, rendezett szobákat és hogy még hazánktól távol is voltunk, de ők magyar anyanyelven beszéltek hozzánk.

Reggel finom lekváros kenyeret és virslit reggeliztünk, majd Körmöcbányára mentünk, ahol egy pénzverdét látogattunk meg. A különböző korok különböző fajtájú és formájú pénzei után mi is kipróbálhattuk a hagyományos pénzverés folyamatát és a végére mindenkinek lett két, saját kézzel vert pénze. Ezután még felsétáltunk a várnegyedbe és indultunk vissza a buszhoz.

Alsósztregován Madách Imre szülőkastélyát tekintettük volna meg, azonban történt valami. A buszút közben hirtelen morajlás futott végig a buszon ülő kis csapaton. Az történt ugyanis, hogy az egyik hátul ülő lány (Luca) nagyon rosszul lett. Szédült és rázta a görcs. Tanáraink ugyan nem tudták mi a baja, azt mindenképp érezték, hogy súlyosabb, mint egy kis hasfájás, ezért közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy jobb lenne, ha egy orvos meg tudná vizsgálni, így azonnal a legközelebbi kórházba, Zólyomba szállítottuk.

Mi is leparkoltunk a kórháztól nem messze, egy lakótelepi garázssoron. egy órányi feszült várakozás után osztályfőnökünk tért vissza a kórházból. Lucát még holnapig bent akarják tartani! Így mi nem nagyon tehettünk mást, még vártunk egy kicsit, majd továbbindultunk. A csapat fáradt volt és szomorkás. Aggódtunk, de hamarosan azt a hírt kaptuk, hogy Lucáért eljött az apukája és az idegenvezetőnknek köszönhetően még magyarul beszélő ápolónőt is kapott! Szeretnénk megköszönni a kórháznak és az orvosoknak, hogy nem kellett sokat várni, megpróbáltak segíteni és megfelelő körülményeket biztosítottak Lucának. Köszönjük az idegenvezető úrnak, hogy fáradozott értünk és rendkívül pontosan, gyorsan fordított nekünk mindent.

A nagy ijedtség után, még megálltunk utolsó állomásunkon, Léván. Itt a lévai várat és a hozzá tartozó múzeumot néztük meg, amely rendkívül jól bemutatta a népművészetet, néphagyományokat, történelmünket, élő és élettelen környezetünket és régészeti leleteket több mint 100 000 darabos gyűjtemény keretében. Egy régi gyógyszertárat is láthattunk itt, hagyományos berendezéssel. Még fagyizni is volt egy kis időnk a városban, majd Komárom érintésével elindultunk haza.

Komáromban eljött a pillanat, hogy elbúcsúzzunk idegenvezetőnktől, Brogyányi Mihálytól. Köszönjük szépen a négy napon keresztül átadott rengeteg tudást, sok hasznos dolgot.

Mikor hazaértünk Győrbe, már ott vártak minket a szülők. Hálával tartozunk nekik is, mert megbíztak az iskolában, a pedagógusokban és elengedtek minket egy ilyen hosszú útra.

Köszönjük a sofőr bácsinak, hogy biztonságosan szállított minket egyik helyről a másikra.

Köszönjük tanárainknak,

·         Módosné Hatvani Zsófi néninek, hogy lelkesen tanította nekünk évközben a dalokat, olvashattunk óráin Kodályról.

·         Oberling Zsanett néninek, hogy mindig nyugodt szívvel fordulhattunk hozzá, bármi bajunk is volt.

·         Berta-Somogyi Tamás bácsinak, hogy rengeteget tanulhattunk tőle, és ha kérdésünk volt ő mindig megválaszolta.

·         Háberfelner Laci bácsinak, hogy mindig nyugodt maradt minden helyzetben, ezzel minket is megnyugtatott.

·         Hujber Tamás bácsinak, hogy tréfáival, jó humorával még a fáradtságot és a szomorúságot is messzire elűzte

Köszönjük iskolánknak, iskolánk tanári karának, hogy megértéssel fogadta, hogy a tanév utolsó napjaiban távol maradunk óráiktól és köszönjük, hogy utazásunk előtt lezártak minket tantárgyaikból.

Végül, de nem utolsó sorban köszönjük a Magyar Államnak, hogy lehetőséget teremtettek erre a nagyszerű kirándulásra.

„Mi a magunk lábán akarunk állni, és az egész világ kultúrájából azt akarjuk felszívni, ami nekünk használ, ami minket táplál, erősít. Amiből megtanuljuk a magunk lényegét minél teljesebben kifejezni.”

/Kodály Zoltán/